A magyar porcelángyártás története II – A Zsolnay-gyár

Az egyik legismertebb hazai porcelángyár, a Zsolnay-gyár igazán kalandos múltra tekint vissza , története egészen 1853-ig nyúlik vissza.

Zsolnay Vilmos édesapja ebben az évben vásárolta meg a lukafai kőedénygyárat, amit aztán Pécsre telepített át, de kevesebb mint egy évtized alatt már a csőd közelébe sodorta. Vilmos pénze és kitartása volt az, ami mégis megmentette a céget. A korábban festőnek készülő Vilmos beletemetkezett a techológiai újításokba és folyton kereste az izgalmas alapanyagokat és lehetőségeket, míg végül 1895-ben megvásárolták a Fischer-féle porcelán- és majolikagyár részvénytöbbségét és azt Budapesti Zsolnay-féle porcelán Feyence Gyár néven Zuglóban új telephelyre költöztette.

Az ekkorra már világhírűvé vált cég még sok egyébbel is foglalkozott, ám Vilmos halála után fokozatosan a porcelángyártás vált a legismertebb ágazatukká. Az első világháborút követően gazdasági megfontolásból kénytelenek voltak mindennapi használatra alkalmas tárgyakat készíteni, a fellendüléssel viszont a struktúra is átalakult, újra az exkluzivitás felé indultak meg.

A gyár művészei kutatták a keleti világ forma- és motívumkincseit, beépítették azokat művészetükbe, de nyitottak voltak a legújabb stílusirányzatok felé is. Ezeknek ötvözetéből alakult ki az az egyedi motívum- és stílusvilág, ami ma is olyan különlegessé teszi a Zsolnay-gyárat.

Az utóbbi években sajnos a sajtó a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. körüli botrányoktól és huzavonától hangos. Pénzügyi gondok és a védjegyért való küzdelem egyaránt jelen van: a gyár hitelét a hitelező bank felmondta, így a gyár ellen 2016. nyarán felszámolási eljárás indult, valamint Pécs önkormányzata szeretné magáénak tudni a védjegyet, amiért az első lépéseket meg is tették. AZ ügy azóta is folytatódik, a Zrt. azonnali felszámolására irányuló kérelmet ugyan elutasították, de a tulajdonosok továbbra sem érezhetik biztonságban pozíciójukat.