Gasztronómiai időutazás – A sötét középkor
A gasztronómia egyidős az emberiséggel, de ez nem jelenti azt, hogy már a kezdetektől fogva ugyanolyan főzési és táplálkozási szokásaink voltak, mint ma. Cikksorozatunkban a különböző korok különböző szokásait mutatjuk be, legyen szó a felhasznált alapanyagokról, az elkészítési módról vagy az étkezési szokásokról.
A sötét középkor elnevezését többek között azért kapta, mert a római kor fejlett írásbelisége gyakorlatilag megszűnt, és az írott források hiánya miatt az ezekre az évszázadokra vonatkozó ismereteink homályosak. Ez sajnos a gasztronómiát illetően is igaz, de azért egy-két információnk van az 5. és 10. század közötti időszakról.
A Római Birodalom felbomlása (476) után a hétköznapok, így az étkezési szokások is jelentősen átalakultak. Az ókori konyhaművészet szinte teljesen megszűnt létezni, egy sokkal szegényesebb, egysíkúbb gasztronómiai időszaknak adta át a helyét.
A leggyakoribb főtt ételnek a leves bizonyult, amit lényegében egész nap a tűz felett tartottak. A nagy edényekben, folyamatosan melegen tartott folyadék folyamatosan változott, mivel mindenféle, éppen kéznél lévő alapanyagot beleszórtak. Főként gyökérzöldségeket és húst, halat használtak fel, szinte válogatás nélkül. A levesből akár napi háromszor is fogyasztottak, majd visszatették a maradékot a tűz fölé.
Ezen kívül a kása volt a legtöbbször előforduló eledel, amit sokszor és a lehetőségekhez képest változatosan készítettek el. Kevéske fűszerrel és hússal próbálták ehetőbbé és változatossá tenni.
Ezekben a századokban sajnos nagy volt a szegénység, így a hétköznapi emberek számára már a leves is kivételes finomságnak számított, de még inkább igaz ez a kenyérre. Ha mégis sikerült valamilyen pékárut szerezniük vagy készíteniük, akkor kevéske hússal és húslével fogyasztották, hogy könnyebben rágható legyen.
A szegényes és egysíkú táplálkozásnak jelentős élettani hatásai voltak. A szegényebb rétegek szervezete legyengült, és kiszolgáltatottá vált a betegségekkel, járványokkal szemben. Az átlagos életkor lecsökkent, ugyanakkor ez a helyzet sok nemzetet vándorlásra is ösztönzött a jobb élet és több táplálék reményében.
