Skip to content
Cím: 1183 Budapest, Üllői út 452. Térképen Tel: (1) 290-2417 ZilaGO rendelés

Gasztronómiai időutazás II – Ókor

A gasztronómia egyidős az emberiséggel, de ez nem jelenti azt, hogy már a kezdetektől fogva ugyanolyan főzési és táplálkozási szokásaink voltak, mint ma. Cikksorozatunkban a különböző korok különböző szokásait mutatjuk be, legyen szó a felhasznált alapanyagokról, az elkészítési módról vagy az étkezési szokásokról.

Eleinte Ázsia volt az iránymutató a gasztronómia fejlődésében, a legtöbb gabonaféle ázsiai eredetű: a búza elődje Mezopotámiából, az árpáé Afganisztánból származik. A Tigris és az Eufrátesz közén tenyésztették először háziállatként a juhot, és már komplett öntözőrendszert alakítottak ki termőföldjeiknél.

Velük párhuzamosan Egyiptom is nagy fejlődésen ment át. Fő táplálkozási forrásukat kezdetektől a Nílus jelentette, körülötte virágzott az élet, így a gasztronómia is. A lótusz magjából készítettek lisztet és pépet, a papirusznádat a mai spárgához hasonlóan használták fel, és különböző gabonaféléket is termeszteni kezdtek. Az egyiptomi étkezési szokásokat leginkább a feltárt sírokból ismerhetjük meg. Az ezekben megtalálható festmények gyakran ábrázolnak étkezéseket, így tudjuk, hogy gyakori fogás volt a kacsa, a liba, a kenyér, a bor, de többféle zöldség és gyümölcs is felbukkan ezeken a festményeken. Náluk már teljes konyhai felszerelések voltak: a különböző poharaktól kezdve a fogásonként eltérő tányérokon át rengeteg eszközt megtalálhatunk.

A legfontosabb állomásnak azonban itt is az ókori görög és római gasztrokultúra számít. Homérosz írásaiból kiderül, hogy az étkezés a görög társadalmi élet központi eleme volt. Legnagyobb becsben a marhahúst tartották, amit kizárólag sült formában fogyasztottak, de több hús is az asztalra került, például kecske-, baromfi, juh- és sertéshús is. Emellett nagy hangsúlyt fektettek a zöldségekre és gyümölcsökre, melyeket nem csupán nyersen, hanem sokféle módon feldolgozva fogyasztottak. Bevezették a konyhai műveletek közé az aszalást, préselést, de a fügét például sütve vagy tésztákba gyúrva is készítették. Szinte hihetetlenül sok fűszert használtak, többek között szezámot, köményt, ánizst és kaprot is. Mivel maga az étkezés is szinte rituálészerű volt, nem meglepő, hogy a szakácsokat óriási tisztelet övezte. Sőt, gyakran még vallási feladatokat is el kellett látniuk. Bár a kor társadalmát mindenfelé a hedonizmus jellemezte, már megjelent az önmegtartóztatás: Hippokratész volt valószínűleg az első ember, aki diétás étkezésről írt, főként az egészség megőrzése érdekében.

A római civilizáció egyik kulcsfontosságú eleme volt a vendégszeretet, azaz a vendégbarátság. Ez fennállhatott két ember, de akár két csoport között is, és valójában ezt tekinthetjük a mai vendéglátás elődjének. A gazdag és szegény réteg étkezési szokásai között óriási volt a különbség. A szegények főleg sós vízben főtt kásákat ettek, néha salátákat, olajbogyókat és különböző gyümölcsöket, húst és halat viszont csak nagyon ritkán. A gazdagabbaknál viszont a napi háromszori és változatos étkezés volt a jellemző. Vacsorájuk, a cena több fogásból állt: egyaránt tartalmazott húst, gyümölcsöket, tojást és kenyeret is, és bár maga a cena délután 3 környékén kezdődött, gyakran éjszakába nyúlóan tartott, természetesen hosszú borozással összekötve. A Római Birodalom mérete és fekvése miatt fantasztikusan változatosan étkeztek, hiszen szinte mindenféle zöldséget, gyümölcsöt, húst és fűszert beszerezhettek.

gasztro2

Scroll To Top